Egy család....Egy nem átlagos család....
Erről szól a történet.
Élt egyszer egy nő,aki boszorkány volt.Boszorkány.Megházasodott,ikrei születtek:
Selly és Sophie.
Azonban történt egy baleset,amit a kislányok anyja tett,méghozzá varázslatával.
Börtönbe zárták,ahol nem bírta ki,és meghalt.
A kislányok az apjukkal éltek tovább aki egyre rosszabb lelki állapotba került
felesége halála milyatt.Végül ő is meghalt,szenvedésében,a kislányok
pedig a nagynénjülhöz kerültek.itt kezdődik a történet:

Ő itt Miranda Lovinsky.A kislányok nagymamája.
62 éves,nagyon kedves és odafigyelő.

Ő Julie Lovinsky,Miranda nővére,és egyben a kislányok nagynénije.
66 éves,nagyon kedves,és odafigyelő,mint Miranda.

És ők a két kislány:

Selly Lovinsky
8 éves,testvérénél érettebb felfogású,komoly kislány.

és ő:

Sophie Lovinsky,Selly ikertestvére.
8 éves,furfangos,kedves,vicces,és játékos.

Most pedig a félig modern,félig klasszikus házuk,a Lovinsky birtok:

Ilyen kívűlról.Belűlről a földszint:

Konyha

nappali és mosdó:

Emelet:

A nénik szobája.

ÉS a gyerekek birodalma.

Most pedig kezdődjön a bevezető rész:

A kislányok ma jöttek meg:

Sophie:Nagyi,apa miért halt meg?
Miranda:Nos kincsem....
Selly:Nem tudta elviselni anya halálát.
Miranda:Nos igen...
Sophie:Én haza akarok menni.
Miranda:Kicsim,azt nem lehet.De biztos vagyok benne,hogy
előbb-utóbb megszokjátok.Na mi bemegyünk,gyertek be ti is és ismerkedjetek meg
a házzal,érezzétek otthon magatokat!

Selly:Szerinted nem fognak minket piszkálni a suliban?Elvágre mindenki
tudja,hogy boszorkányok vagyunk.
Sophie:Nem fognak piszkálni,épp ellenkezőleg.Ha megfenyegetjük őket,majd istenítenek minket.
Selly:Ha te mondod....Na mindegy holnap az első sulinap,majd akkor kiderül.De
legalább mi ittvagyunk egymásnak...Majd megölelte Sophiát:

Sophie:Megnézzük a szobánkat?
Selly:aha.

Selly:Jééé,ezek a mi játékaink!!!!!!Azt hittem már elvesztek!
Sophie:Milyen kedvesek a nénik,hogy elhozták nekünk őket!
Selly:Igen.Jössz barbie-ni?
Sophie:aha.

Julie:Szerinted nem lesz nehéz a gyerekeknek beilleszkedni az iskolába?
Miranda:Nemtudom,az biztos,hogy sokat kell majd szenvedniük szegényeknek emiatt.
Julie:Ez nem mehet így.A gyerekeknek így is nagy trauma volt,elveszteni a szüleiket,na és mostmár
új az otthonuk is.
Miranda:Dehát már beirattuk őket.
Julie:Nembaj,kivesszük őket 3 napra.Van egy tervem.
Miranda:Mi?

Julie:Elmehetnénk velük külföldre.Mondjuk Kínába,úgy hallottam az nagyon szép hely.
Miranda:Ez nagyon jó ötlet!
Julie:Ugye?
Miranda:De valyon mit fognak szólni hozzá?
Julie:Kérdezzük meg őket.
Miranda:Oké.LÁNYOK FENN VAGYTOK?
Lányok:Igen nagyi!
Miranda:Menjünk.

Julie:Gyerekek,úgy gondoltuk,hogy nagy megrázkódtatás nektek az ami történt és nem kell először iskolába mennetek.Elmegyünk Kínába 3 napra,hogy ott kiheverjétek a történteket.Benne vagytok?
Sophie:PERSZE!
Selly:Kína?(mondta letörten)
Julie:Igen.Miért talán baj?
Selly:Nem.
Julie:Biztos?
Selly:Igen.
Julie:Akkor jó.Be tudtok egyedül pakolni?
Selly:Persze.
Julie:Akkor jó.Holnap 10-kor indulunk!
Selly:rendben.

Fojtatjuk!