Másnap 10-kor:

Miranda:gyerünk gyerekek,sisessünk,30 perc múlva indul a gép,
és a jegyeket még meg kell vennünk!

fél óra múlva,már fenn is voltak a gépen.
Itt a repülőtér:

A repülőben:

Hagszóró:Kössék be magukat,a repülőgép elindul!

Sophie:Julie nagynéni,nem fog a kép lezuhanni?
Julie:Dehogy fog kicsim!
Sophie:Dehát nem is csapkodja a szárnyait mint a madarak,hogyne
zuhanna le?
Julie:A repülőgépet a levegő és a motor hajtja,
nem a szárnyaival repül,tudod?
Sophie:Jaa...

Sophie:Alig várom már,hogy odaérjünk!
Selly:Azt várhatod,még kb. egy vagy két nap.
Sophie:Most miért vagy ilyen ellenszenves?Eddig nem
voltál ilyen.Mi a baj?
Selly:Téged egy kicsit sem aggaszt a sorsunk?Boszorkányok
vagyunk az ég szerelmére,árvák,és most
a repülőgépen ülünk,két nénivel!
Sophie:Jól van na,de tedd túl magad ezen végre!Próbálj
egy kicsit a jelenre is gondolni,ne csaK,hogy ki vagy!

És akkor megingott a repülőgép.....

Sophie:Mi történik?????
Selly:Jaj nem!Le fogunk szuhanni!
Julie:Nyugalom gyerekek nem fogunk lezuhanni!

Nő:Uram isten mivan már,mi a baj???
Repülőgépvezető:Ajjjaj,úgy látszik kényszerleszállást kell végrehajtanunk.
másik repülőgépvezető:A hajtómű sérült meg.
Nő:Kényszerleszállást?????A tenger közepén vagyunk az ég szerelmére!
Repülőgépvezető:a közelben van egy sziget,talán van még
egy kis erő a repülőgépben,hogy odáig elrepüljünk.Szóljon
az utasoknak!

Utasok:mi folyik itt?Mivan már?Mi volt ez?
Nő:Nyugalom,mindenki őrízze meg a hidegvérét,kényszerleszállást hajtunk
végre!Vegyék elő a székük alól a párnákat,és fogják
maguk elé!

Végül sikerült a kényszerleszállás:

A gyerekek egyből lerohantak:

Selly:Úristen,már azt hittem végünk!
Sophie:Hééé,ez nem is Kína!
Selly:Kényszerleszállás volt Sophia!Majdnem végünk lett!
Sophia:Mi az a kényszerleszállás?
Selly:Am ikor a gép kénytelen leszállni valami milyatt.
Sophia:Jajj,az baj....De legalább túléltük!

Majd megölelték egymást:

Sophie:Majd csak odaérünk egyszer!

Julie:Gyerekek gyertek föl a gépre!Azt mondták a hajtóműnek lett aprócska baja
de max. egy fél óra és kijavítják!
Sophie:Júúújjj de jó!
Selly:Megyünk Julie nagynéni!

Sophie:Tudod,Julie néni,e nélkül nem is lenne a vakáció a vakáció.
Julie:Igen kicsim,igazad van!

2 nap múlva reggel meg is érkeztek:

Sophie:Julie néni,nekem már most teccik Kína így a reptérről ítélve.
Julie:ennek örülök Sophia.De várj csak amíg meglátod a szállodát!

Fojtatjuk!